Atyám de rég nem írtam... :) Na mindegy, itt az ideje megint, valahogy visszasodort az élet a bloghoz.
A napokban egy kedves ismerősöm keresett meg, egy régebbi beszélgetésünkre hivatkozva, mi szerint le tudnék-e neki írni pár dolgot, miket vizsgáltasson ki és mit egyen, hogy megállítsa a mérhetetlen hajhullását. Természetesen azonnal adtam neki az információt, ami az évek óta tartó, testem működését megértő folyamat alatt felszedtem, közte a hajhullás problémával is megküzdve. Kerestem egy már összeszedett történetet. Ekkor jutott az eszembe, hogy hajdanán én elkezdtem megosztani az élményeimet egy blogon. Rá kéne pillantanom :)
Sok minden történt az elmúlt időben. Továbbra is sporttal és étkezéssel próbálom visszaállítani a testem működését a helyes útra, de valami mindig közbe jön.
A hormonbetegségek között van egy édeshármas, ami örömmel mozog együtt, idézi elő az egyik a másikat, és sunyin bújnak el a megkeseredett mindennapjainkban, elrejtőzve egy természetes, de érthetetlen álarc mögé, és még annyira sem mutatnak egyértelmű jeleket létezésükről, mint egy nátha. Csak szépen, fokozatosan megváltoztatják az életünket. Ez az édes hármas az Inzulin Rezisztencia, Policisztás Ovárium Szindróma és a Pajtzsmirigy Alulműködés. Egyik hozza magával a másikat, és ha már egy van, nagy eséllyel lesz (vagy elrejtőzve már jelen van) a másik is. Természetesen ez történt velem is.
Nem rég derült ki, hogy alulműködik a pajzsmirigyem már egy jó ideje. Így a heti 3-5 edzés és egészséges életmód mellett is folyamatosan cipelni a plusz 4-6 kg-t magamon máris értelmet nyert. Voltak már pillanatok amikor a teljes kétségbeesés kergetett. Meg voltam már bolondulva, hiszen az cukorterheléseim egész jók, sportolok és baromi egészségesen eszem, de még is valami nem hagyja, hogy jól érezzem magam a bőrömben.
A pajszmirigy betegségek nagyon összetettek, és elég erős lelki hátterű betegség. Nem is megyek most bele, majd talán máskor. Ellenben nagyon szigorú diétán vagyok, hiszen továbbra sem vagyok hajlandó gyógyszereket szedni. A fél konyhám vitaminokkal van tele és úgy érzem magam, mint egy halálos beteg annyi pirulát szedek egy nap. De nem baj, hiszek benne és ez segíteni fog.
Most ahogy olvasgattam a blogot, lehet megosztom az élményem ezzel kapcsolatban. Talán jó lehet kiadni magamból az alkalmi düht, amit az igazságérzetem generál, illetve a nehézségeket amikkel megküzdök. December elején lesz a következő tesztem, hogy segít-e az étrend váltás és vitamin szedés, vagy szükséges pótolni azokat a hormonokat.
Meglátjuk. Mindenesetre drukkoljatok, hogy segítsen ;)
Elképesztő két hónapon estem át az utóbbi időben. Elindultam... egy táskával a hátamon egyedül nekivágtam Dél-Európának, mert utaznom kellett és élni akartam. Fiatal és független vagyok. Most kell ezt megtenni.
Itt nem az élményekről akarok beszámolni. Természetesen egyedül az ember rengeteg új szituációba kerül, ezer embert ismer meg, érzi a szabadság féktelen gyönyörét és még sorolhatnám, de ez a blog nem erről szól, így nem is ide akarok kilyukadni.
Hatalmas felismerésre tettem szert ebben a két hónapban az étkezésemmel kapcsolatban. Hazudtam mindenkinek magam körül, de leginkább magamnak. Lételemmé vált a helyes táplálkozás az elmúlt egy évben, mániákusan kerestem a megoldást az egészséges élet minden napi létformájához.Ezért is született meg ez a blog, megoldást találni egy betegségre és minél tudatosabban kezelni a problémát. Sportoltam, helyesen ettem, tudtam, hogy mit mikor miért csinálok, de mégis volt ebben egy apró hiba, ami befolyásolta az egész testképemet, boldogságomat és kiegyensúlyozottságomat. Ez pedig nem más, mint a csúnya szóval illetett zugevés. Mindig oda-oda sétáltam a hűtőhöz enni valamit, és bár nem kekszet, csokit, vagy csipszet ettem, de mégis lényegében megállás nélkül zabáltam. Egészségesen, csupa olyan dolgot amiért a testem hálás, hogy megkapta, csak nem ennyi mennyiségben. Nem értettem miért nézek ki úgy mint egy birkózó nő ennyi sport és egészséges életmód mellett, nem értettem mit rontok el, úgy hogy közben észre sem vettem, hogy nagy gondolkodás közepette éppen valamit rágcsáltam. Nem tudatosan, de az elmúlt két hónapban messze nem ettem ennyit. Egyszerűen az élet vitt minden felé, nem voltam otthon unatkozva, nem ültem a gép előtt munka közben és nem volt hűtőm amibe be-be tudtam pillantani, hogy valamit bekapjak. Így sikerült két hónap alatt (izommal együtt sajnos, de) 7 kilótól megválnom. Úgy, hogy ebben semmi éheztetés és társai nem voltak. Reggeliztem, ebédeltem és vacsoráztam, minden nap, tudatosan, de ennyi. Nem ettem többet, mint amire az aktuális aktivitásom mellé szüksége volt a testemnek, akkor ettem amikor éhes voltam és ideje volt, és nem volt közben semmi nasi és társai.
Hazaértem... egy hónapot töltöttem és töltök itthon szüleimnél, utána megyek vissza szomszédos országba. 3. hete vagyok itt és máris sikerült visszaszereznem 2 kilót a büszkén és egészségesen leadott 7-ből. De tisztává vált előttem, hogy mit rontok el. Az ízek rabja vagyok, imádok főzni és alkotni, benézni a hűtőbe valamiért aminek íze van, nassolni a gép mellett ülve és még sorolhatnám. Nem éhes vagyok, és nem a testemnek van szüksége tápanyagra. Kényszeresen ennem kell, és akárhányszor meglátogatom a konyhát, mindig bekapok valamit. Észre sem veszi az ember, hogy így egész nap étkezik, lazán összeugrik ebből 2500 kcal még akkor is ha vegán/ bio és baromi egészséges. Az én sportaktivitásomhoz mérten a tömegnöveléshez 2400 kcal körül kell étkeznem, fogyáshoz nagyságrendileg 1500 körül, a szinten tartáshoz pedig 1800-1900 a normális. Lazán fogyasztottam el 2500 kcal-t az elmúlt fél évben a kis "megnézem mi van hűtőben és eszem belőle csak egy kis falatot az nem árt" akciókból. És könnyedén, éhezés mentesen és boldogan kerültem a normál súlyomba a normál testméretembe, egyre szálkásabban, puffadás és barátai nélkül a napi 1500-1600 kcal bevitellel. Egyszerűen nem is kellett erre gondolnom. Nem nézegettem magam szomorkásan a tükörbe, hogy miért történik ez velem, mit rontok el, hiszen olyan tudatosan táplálkozom és heti 3-4x elég aktívan sportolok is...
Soha nem akartam kalóriát számolgatni és úgy élni. Faszságnak tartottam, de ezek tények... és ha az ember az ízek és az evés rabja, akkor bizony egy ideig-óráig ezt számon kell tartani, különben könnyedén elszalad az a paci és megszűnik a kontroll. Visszajöttem Magyarországra és a kontroll elrepült. Valószínűleg ennek lelki oka van, nem érzem itt jól magam, valamilyen kényszert és stresszt az evéssel vezetek le, de hogy történt ez, hogy hazaértem és mintha elvágtak volna mindent az elmúlt két hónapba. Rettenetesen lehangoló dolog ez.
Szóval úgy érzem segítenem kell magamon. Két énem van, az egyik erős, ambiciózus és csak tör előre a céljai felé, nincs aki és ami megállítsa. A másik énem pedig a saját börtönének a rabja. Megmagyaráz és elnéz, elsunyul és megalkuszik. Ki kell őt irtanom, mert csak a boldogságomat rontja. Képes vagyok rá, csak erőt és hatalmat kell adnom a küzdő énemnek, aki annyi mindent elért, megoldott és áthidalt már életében. Hogy hogyan tegyem ezt, még nem tudom. De azt pontosan tudom, hogy elképesztő boldogsággal és kiegyensúlyozottságban éltem az életem abban a testben és lélekben, ami nem függött ezektől a kényszerektől, aki nem mondogatta magának, hogy "jajj mit csinálsz már megint, nem szabad", aki nem érzett lelkiismeret furdalást egy evés után és nem viselkedett úgy, mint egy fogyózni vágyó gyenge, folyamatosan csak mentségeket kereső ember. Nem vagyok az, az életem egy küzdés, ha nincs kihívás, keresek magamnak, a sport a mindenem és ez a létforma ahol igazán jól érzem magam. Egy dolgot húz vissza folyamatosan: éreznem kell az ízeket a számban. Eszem állva, a konyhában és csak azt kérdezgetem magamtól, "miéééért csinálom ezt? Minek eszem? Nem vagyok éhes! Miért nem tudom letenni?" Hogy miért? -Mert függő vagyok, és az én függőségem témája a hűtő és hűtő mélyét rejtő végtelen ízvilág. Ilyen az utazásom két hónapjában egyszer sem történt velem. Anélkül, hogy nemet kellett volna mondanom bármire is, mert ha nemet mondtam, az azért volt, mert nem akartam. Pont. Minden evésemnek megadtam a tiszteletet, vagy étteremben voltam, de leültem és a saját magam igen lassú és normális tempójában elfogyasztottam. Ha nem bírtam tovább, nem folytattam. Ez az ami itthon nem működik.
Igen, azt ígértem minden nap jelentkezem, de várható volt, hogy ezt nem teszem meg... Nem is tudom miért mondtam. Sok a dolog és idő egy bejegyzést megírni.
De ez semmiképpen nem jelenti azt, hogy feladtam volna a Nyers Kihívást, sőőőőt hatalmas élvezettel űzöm a dolgot. Napról napra bővül a kis konyhám készlete az egészséges és nyers alapanyagokból, egyre csak szélesedik a tudásom, hogy mi milyen hatással van a testünkre és nem utolsó sorban olyan élvezettel töltöm el az időmet a konyhában, hogy azt már szavakba sem tudom önteni. Számos új dolgot próbáltam ki és természetesen a bibliám Lénárt Gitta nyers könyvei lettek. Mindenkinek előszeretettel ajánlom. Mindig is imádtam sündörögni a konyhában, de egy szerencsétlen receptkönyvem sem volt, nem szerettem őket, és saját fantáziából szerettem főzni. Ez most sincs másképp, de Lénárt Gitta könyvei átfogó segítséget adtak, mint kezdőnek a nyers életben, minden érthető, élvezhető, szerethető és tökéletes.
Na de most lássuk mi történt velem az elmúlt 24 napban. Kezdjük azzal, hogy cseppet sem volt nehéz átállni. Alapjáraton nyers zöldség kedvelő vagyok, illetve nem eszem húst amúgy sem, szóval akkora hatalmas áldozatokat nem kellet hoznom, de azért a rizs, kuszkusz, quinoa és társairól is le kellett mondanom, ami az elején nem hiányzott de úgy 2-2,5 hét után csorgott a nyálam egy kis basmati rizsért. De ez a hónap erről szól, szóval nemet kellett mondanom, még akkor is amikor láttam, hogy a lakótársam milyen kis zöldséges-rizses csodás főzött az orrom előtt. Ezt leszámítva tényleg nagyon egyszerű... A hatásairól nem is beszélve. Hatalmas energia bomba lettem, semmilyen emésztési panaszom nincs, a hajam megszépült, a bőröm még tisztább lett, fogytam 4 kg-t anélkül, hogy szenvedtem volna egy percet is, nyugodtan alszom, pedig egész életemben rossz alvó voltam!!!! és az utóbbi hetekben olyan jól alszom mint még soha. Nem tudom ezt vajon összefüggésbe lehet e hozni a nyers étkezéssel, de álmodom... ami rám soha nem volt jellemző. ( tudom tudom... nem emlékeztem az álmaimra) Kicsattanó jókedvem van, bár alapvetően is mosolygós ember vagyok, nincs éhségérzetem, nem tör rám semmilyen falási kényszer, elmondhatom hogy igen, azt hiszem leszoktam a cukorról, mert egyáltalán nem hoz lázba.. Szerintem nincs vége ennek a felsorolásnak soha, egyszerűen olyan jó hatással van az emberi szervezetre, hogy elég lenne ezt javasolni egy diétás nővérnek, ahelyett h kezedbe nyom egy 1950-ben írt cukorbeteg diétát ahol a reggeli egy feketekávé pár szem maggal. Az óriásplakátokon ennek kéne szerepelnie nem a 'ebéd idő=meki idő'-nek amit amikor megláttam, egyszer csak az elmém kilépett a testemből és láttam magam ahogy örjöngő hulká változom és letépem azt a szart onnan, levezetve azt az elképesztő haragot és felháborodást amit kiváltott belőlem ez az néppusztító- és butító reklám.
Rengeteg jó dolgot próbáltam ki, és lényegében semmiben nem szenvedtem hiányt. Nagyjából minden napom étkezése így néz ki: Reggel: gyümölcsök, de nem csak összedarabolva és kész... mindig valahogy máshogy és már önmagában ez boldoggá tesz. Délig csak gyümölcsöt szabad enni. Tízórai általában egy zöldturmix, zöldkávébab porral. Az elején amikor elkezdtem zöldturmixolni úgy voltam vele mint mindenki, hogy jajj minek kell ezt nekem meginnom. De konkrétan rászoktam. Ezt is elképesztő finomra lehet megcsinálni, mindig más, attól függ milyen zöldségeid vannak... arról meg ne is beszéljünk, hogy mennyire kegyetlenül egészséges. Ebédem a fő étkezés, lent vannak a képek. Mindig más és általában elég kreatív. Nem igényel sok időd, fele annyi idő még mosogatással együtt is, mint ha főznél rendesen. Uzsonna általában valami zöldség elrágcsálása, vagy egy nyers kakaó, aszalt zöldség stb. Estére pedig általában valami kis nagyon könnyűt eszem, ami különböző saláta lehet, vagy aszalt kréker valamilyen mártogatóssal.
Közben beszereztem egy aszalót is, ami a turmixom mellett a kedvenc eszközöm a konyhában. Készítettem már aszalt zöldségeket chipsnek, krékert, szárított paradicsomot, nyers kenyeret, nyers 'kolbászt', aszalt gyümölcsöket, és még sok minden áll előttem. Először úgy voltam vele, hogy húúú azért ez elég macerás része a nyers étkezésnek, de nem. Nem az! Elkészíted az aszalni kívánt dolgot ami nem tud több lenni 15-20 percnél, bevágod az aszalóba és az ott el aszalgat egy napot, semmi dolgot vele. Ez a konyha a legegyszerűbb! Elkészíteni az ebéded nagyjából annyi idő, mint összerakni a szendvicsed. Senki nem mondhatja nekem azt, hogy nincs ideje erre. Összevágod a hozzávalókat és beleteszed egy tálba. Kész! Nincs főzés, várakozás és hatalmas mosogatás.
Ahogy írtam, hatalmas elvárásaim vannak ezzel az étkezéssel kapcsolatban, és meg kell hagyni cseppet sem csalódtam. Annyira nem, hogy nem gondolom, hogy ezután majd visszaállok a főzött ételekre. Nyilvánvalóan fogok feldolgozott ételt enni, de legalább 80%-ban meg tartom a nyers szokásokat, mert rettentő finom, kreatív, egészséges és ennél jobban nem lehet étkezni egy inzulinrezisztens embernek.
Mai nappal kezdetét veszi a Nyers kihívás hivatalos formája.
Egyszerűen nem tudom szavakba önteni mennyire tetszik ez az egész szervezkedés. Hihetetlenül kreatív, ösztönző, érzed a változást a testedben, és egyáltalán nem nehéz. Főleg annak nem aki szeret tevékenykedni a konyhában, ami rám teljesen igaz. Szóval ki tudja, talán egy hobbivá növi ki magát. :)
Kicsit hagytam ázni őket, hogy a kesudió és a zab megszívja magát, majd összeturmixoltam és egy nagyon lágy finom fahéjas krémet kaptam... zseniális volt
A cukkinit lereszeltem és kicsit megsóztam, hogy vizet eresszen és megpuhuljon. De tényleg csak egy csipet só használtam. A szósz hozzávalóit beledobtam a turmixba és tádááám kész is. A tetejére még paprikát vágtam, hogy ropogjon, és a végén szórtam rá pár szem magot is.
A tölteléket szintén összeturmixoltam és egy lágy krémet kaptam eredményül hála az avokádónak. A gombafejeket megtisztítottam és egy picit befűszereztem. A krémmel megtöltöttem a gombákat, salátára helyeztem, mellé az édesburgonya majd leszórtam egy kicsi chilivel. Ez sikerült eddig azt hiszem a legjobban. Úgy ettem,, hogy kívántam hogy soha ne legyen vége :)
Minden nap egy új kihívás, zseniális. Már elmondhatom magamról, hogy sokkkkkal jobban alszom, a felkelés pedig nem igazán okoz problémát. Általában 50x nyomok szundit felkelés előtt, ez a napokban rohamosan kezdett csökkenni. Sajnos nem volt időm elmenni egy inzulin terhelésre mielőtt elkezdtem volna ezt az egészet, de a végén biztos, hogy elmegyek, rémesen kíváncsi vagyok az eredményre. Azt hiszem ennél helyesebben nem lehetne étkezni, főleg inzulinrezisztens vagy cukorbeteg szempontból.
És ahogy már említettem, ez az étkezés egy nagyon helytelen szokásra világított rá... A fő étkezéseim mindig helyesek voltak az utóbbi időben, de sokszor csak bele-bele nyammogtam valamibe, ami soha nem édesség volt, szóval nem foglalkoztam vele, mondván hogy lehet, vagyis pontosabban észre sem vettem. Csodálkoztam, hogy miért változok ilyen lassan, pedig már több mint fél éve tartom a diétát... hát ezért. Mert néha ki-ki nyitogatni a hűtőt, enni pár szem sajtot, vagy csinálni csak egy piritóst, a fő étkezések mellett, akármennyire teljes kiörlésű kenyér az... hibás. Na de erről írok majd később írok egy bejegyzést.
Összességében semmiben nem szenvedek hiányt, nagyon jó ízeket tapasztalok és egy rossz szavam sincs. Nem olyan nehéz ez :)
Tegnap is abszolút kreatív voltam. Kíváncsi vagyok mikor fog eltűnni ez a hatalmas lelkesedés... ha egyáltalán eltűnik. Szerintem nem, kifogyhatatlan kreatív ötletek rejlenek a nyers táplálkozásban. Egyenlőre nagyon egyszerű, kivéve a kávét. Holnaptól pedig az is eltűnik... Mert hogy holnaptól kezdődik rendesen a nyers kihívás..juhúúú
Na de nézzük mit ettem tegnap. Megint a fő alapanyagom a spenót, de ugye a zöldségekkel az a helyzet, hogy ha egyszer megveszed, pár napon belül fel kell használni. Így most elég sok minden egy féle zöldségre alapszik, de ettől függetlenül nagyon jó ízeket lehet összehozni. És mivel egyedül csinálom ezt, nem fogy el olyan gyorsan egy brokkoli mint egy négy tagú családban :)
Ez lett a legjobb!!! A zöld részt nem turmixoltam krémmé, inkább csak darabos lett, minden egyes falattal egy íz orgia volt a számban, főleg az édesburgonyával :)
Közben ettem pár szem datolyát, makadámiadiót és kesudiót. Rettentő jól érzem magam, tegnapról mára iszonyat jót aludtam, ami az én esetemben ritka. Sajnos nem vagyok egy jó alvó a városban, csak a néma csöndben tudok aludni. De tegnap ezt is áthidaltam :) szuper.
Tegnap már úgymond elkezdtem... Azért mondom, hogy úgymond, mert ettem pörkölt magvakat és ittam kávét. Jajj a kávéról nagyon nehéz lesz lemondani. Két formájában nagyjából képtelen vagyok búcsút inteni neki... Egy nagy bögre hosszú kávé, mint egy tea, (amikor a kávé nem a legjobb ízű), vagy egy jó minőségű krémes espressoval elképesztően boldoggá lehet tenni, minden étkezés után. Semmi tej, meg cukor. Csak a kávé mámorító, kesernyés, forró íze. Szóval 04.04 kezdetével a kávé sem fog szerepelni az étrendemben.... jajjjj. Na az nehéz lesz :(
Na lássuk mit ettem tegnap. Már sikerült elkezdenem kreatívoskodni, előre látom, hogy imádni fogom ezt az egészet.
Reggeli: - egy alma - fél avokádó - magvak Öntét: - Zabpehely vízbe áztatva, turmixolva fahéjjal
Ebéd: Zöld krémleves - spenót - brokkoli - avokádó - fokhagyma - zöld kávébab - lenmag - kendermag - só,bors,chili ízlés szerint
Megvágtam őket a turmixgépbe, kicsit langyos vizet adtam hozzá, összeturmixoltam, majd felöntöttem szinten langyon vízzel. Így lényegében egy meleg levest kaptam. Baromira nem tavaszias az idő itt, úgyhogy úgy éreztem szükségem van valami melegre. A végén kaliforniai paprikát vágtam bele és nyers olivabogyót. Nagyon yammi lett :)
Vacsora: Ezt nem én készítettem, hanem ott ezt tudtam enni, ahol dolgozom. Babymozzarella salátának nevezi a hely, de természetesen bagett és sajt nélkül kértem, de pörkölt mogyorót kaptam rá. Finom amúgy, szóval leírom mi van benne, de ezt elég sokat látjátok majd az "étlapomon" tekintve, hogy nem sok lehetőségem van nyersen táplálkozni a munkahelyemen.
A három fő étkezés között pedig összesen két almát és egy banánt ettem még meg.
Hogy érzem magam? Még olyan sok változást nem tudok írni. Sokkal inkább az emberek reakcióját elemezném így elsőre. Mindenkinek nagy büszkeséggel meséltem, hogy nekiálltam egy Nyers kihívás nevű eseménynek, 30 napig minden nyers. Nem viccelek, mindenki arca egytől- egyig ugyanolyan torz lett először. Mert nyilván a húsfogyasztó társadalom rögtön a nyers húsra asszociál, amit a következő mondatommal kizártam, nincs semmilyen állat eredetű étel ebben az étkezésben. Talán itt vehettem észre egy lassú hullámot az emberek arcán, amikor rájöttek, hogy a nyerset én zöldségekre értem, és a hullám tökéletesen kifejezte a megértés pillanatát nagyjából fél tized másodpercre, majd egy újabb torzulás következett, hogy én kizárólag nyers zöldséget fogok majd enni. Rémesen mulatságos volt... Természetesen az emberi természet mérhetetlenül segítőkész, és támogató, szóval rengeteg felajánlást és motiváló mondatot kaptam, miszerint majd előttem fogják enni a steak-et (ami köztudott hogy nem hoz lázba a legminimálisabb szinten sem, szóval ez nem ért célba) meg a mindenféle sült zöldségeket, tésztákat és társait. Kaptam felajánlást azonnal sushira (mert tudják, hogy imádom a sushit, és van egy vegán sushi hely bécsben) illetve a lakótársam rögtön kijelentette, hogy akkor ő minden nap főzni fog. Nyilván ezek csak viccek... de a legérdekesebb az, hogy egy pár mondatos beszélgetés után - úgymond a viccet félretéve - mindenki mérhetetlenül egyetértett abban, hogy a nyers étkezés milyen egészséges, meg olvasták ezt meg azt, és hogy miért nem jó feldolgozott ételt fogyasztani. Némelyik egészen naprakész volt a témában. De amikor jött a kérdés, hogy akkor miért nem próbálod ki legalább egy hónapra, a válasz természetesen az volt, hogy nem lenne rá képes. Ami mint tudjuk nem igaz... mondja azt, hogy nem akarja, vagy nem szeretné, vagy nem tud ellenállni a rántott húsnak, de ne azt, hogy ő képtelen rá.
Viszont azt már most elmondhatom magamról, hogy nem is vettem észre hányszor "nassoltam".. nem édességet, de amikor itthon voltam, benéztem a hűtőbe, ettem egy kis sajtot, vagy csináltam egy pirítóst stb... csupa olyan dologhoz nyúltam amit észre sem vettem, hogy teszem. Már az első nap rá mutatott erre a hibás étkezési szokásra. Nagyon sokat várok ettől az egésztől, sok mindenre megtanít majd, és imádom, mert nem egy diéta ahol számolod a kalóriákat és megtiltasz akár olyan dolgokat magadtól mint a banán, mondván, hogy az hizlal. Elképesztően kreatív konyhai tevékenységet igényel és mindegyik gyors... Imádom.
Nem írtam már egy ideje, rengeteg teendőm volt, de most egy nagy kihívásnak nézek elébe, úgyhogy reményeim szerint majdnem minden nap írni fogok pár sort.
Mindig is szerettem kifejezetten a nyers ételeket. Sokkal inkább kedveltem nyers formában, mint megfőzve, sütve, párolva és társai. A napokban ahogy böngésztem az interneten érdekes receptek után, egyszer csak beleütköztem egy Nyers kihívás nevű szervezkedésbe, ami azonnal teljesen magával ragadott. 5 nap múlva kezdődik, de már holnaptól elkezdem felkészíteni magam rá. Ez a blog erre tökéletes lesz, hogy dokumentáljam a minden napjaim, hogy érzek, milyen változások zajlanak le bennem, és természetesen hatalmas motiváció, hogy minden nap megírjam mit ettem. (majdnem minden nap :) )
Na de hogy hű maradjak magamhoz, mindenképpen szeretném megnyitni a témát arra, hogy miért is olyan zseniális dolog ha nyers ételeket fogyasztasz. Itt ugye ki van zárva minden hús és állat eredetű termék, ami az én esetemben nem egy nagy kihívás, mert sajton kívül semmilyen más állat eredetű terméket nem eszem, ami lépésről lépésre jött, így a sajt elhagyása is valamilyen hasonló módon fog történni. Nem szeretem magamtól megtiltani a dolgokat, nem tartom helyes eljárásnak semmiben a tiltást mint nevelő eszközt. Ha megérti az ember mi zajlik le benne és a környezetében, miért nem helyes az adott dolog fogyasztása, vagy éppen az adott viselkedési forma, akkor magától kell jelentkeznie a tudatosságnak, hogy azt nem teszem, mert nem jó nekem, vagy a környezetemnek. Így indult az első lépés a hússal... teljes mértékben elítéltem a hús előállító ipart, amit mindenki tesz... egytől egyig egyetért abban mindenki, hogy gusztustalan. Egy idő után jött a késztetés, hogy egy módon tudok ez ellen tenni... ha nem szolgálom ki azt. Így nem vettem és rendeltem húst többet, csak kizárólag olyan farmon fogyasztok állat eredetű terméket, ahol az állat éli az életét, majd idővel az ember feldolgozza a termékét. Hogy ez helyes- vagy nem még nem tudom. Ki tudja, talán ez is változik bennem. Ezt követően elhagytam a vajat, joghurtot, tejet, tojást... mindent lépésről lépésre. Anélkül hogy megvontam volna magamtól bármit is, egyszerűen nem jelentkezett az igény többé az adott termék megvásárlására. Bár hozzá kell tennem hatalmas húzóerő volt amikor az inzulinrezisztens étkezés alapjaival kezdtem foglalkozni, így elég gyorsan hagytam el tejet, váltotta fel a szója/rizs/mandula tej, ami azóta szintén eltűnt az étkezésemből, nyomás nélkül.
Na de térjünk vissza a nyers étkezéshez. Az alapja ennek az étkezési formának, hogy megtartjuk az ételekben az élő enzimeket. Szóval nem dolgozzuk fel az adott ételt 40 celsius fok fölött, mivel efölött a hőmérséklet fölött az élő enzimek elpusztulnak. Ide tartoznak a zöldségek, gyümölcsök, magvak (természetesen nem sózott és pörkölt változata) és a csírák... szóval minden ami természetes formájában megfordul a természetben. A lényege ennek az étkezésnek, hogy egyféle feldolgozási módszer engedett a teljesen nyers fogyasztáson kívül, az pedig az aszalás, ami 40 celsius fok alatt történik, így a fontos enzimek továbbra is felhasználhatóan kerülnek a szervezetünkbe. A többi természetellenes. És ha kicsit belegondolunk mi vagyunk az egyetlen élőlény a földön ami képtelen a természet adta formájában fogyasztani az ételt... sütjük, főzzük, szét fűszerezzük, és utána toljuk csak magunkba. Bár kétségtelen felemelő látvány lenne egy oroszlán ami az éppen elkapott zebra húsát pörköli a tűzön, filézve, bőr és szőr nélkül, sóval, borssal és friss ropogós fehér kenyérrel... na de ilyet nem látni. Ezzel az eljárással az a legnagyobb probléma, hogy a természetes növényekben található létfontosságú enzimek elpusztulnak, így mondhatni a sütés-főzés tönkreteszi az ételeket. A feldolgozás során számos különböző, a szervezet által feldolgozhatatlan anyag keletkezik, ami méreganyag formájában tud csak lerakódni a szervezetben. Hogy egy kicsit jobban belevilágítsak ebbe a méreg témába, meg úgy összességében nézzem a méregtelenítést, - ami bizton állíthatom hogy a társadalomban lassan az egyik legnevetségesebb igévé növi ki magát, totálisan hülyének nézve azt aki éppen a méregtelenítő kúrája közepén senyved. - írok pár sort erről is. (Itt megjegyezném, hogy ezekben az esetekben jó lenne alkotni egy szót, ami jól hangzik, divatos és az emberek megszeretik, így a tevékenység is kecsegtetően hangzik... a felszínesség varázslatos ereje :) Szívem szerint a tehermentesítést használnám... de bármilyen kreatív ötletet szívesen fogadok.) Szóval amikor méreg rakódik le a szervezetedben az lényegében azt jelenti, hogy bármilyen kiválasztó szervről is beszélünk, nem tudja az adott anyagot jól kiválasztani, nem tudja mi az, mit kell vele csinálni, és fogja és elrakja leteszi valahol... mondván, hogy majd foglalkozik vele később. Ilyen méreg lehet például a nem kívánatos nehéz fém. Számos nehézfém kerül a szervezetünkbe mindenféle feldolgozott élelmiszerből, ami nagyban hátráltatja a kommunikációt a sejtek és a kiválasztó szervek között. Úgy kell elképzelni a testünket mint egy körforgást, aminek ezer meg egy kijárata van. Fentről érkeznek különböző dolgok a centrifugába és minden kijáratba csak az oda való dolgok távoznak, tovább haladva a cél felé... pl ha az adott kijáratba csak golyók férnek, akkor a dobókocka nem fog tudni távozni azon a kijáraton. Ha a dobókockának pedig nincs kijárata, akkor ott marad a rendszerben, felhasználatlanul. Minél több kijárat nélküli dolgot viszünk a rendszerbe annál tömöttebb lesz, idővel elzárva a különböző kijáratokat is, így már a helyes termék sem tud ott távozni, és szépen lassan működésképtelenné téve a körforgást. Na ez az amikor méreg rakódik le a szervezetben. Amikor azt mondjuk, hogy évente kétszer kell méregteleníteni, akkor fogunk egy hatalmas adag vizet és addig mossuk a centrifugát még azok a betokosodott kis dobókockák találnak helyet a távozásra, hogy utána megint minden kijárattal rendelkező elem könnyedén folytathassa az útját a cél felé, tökéletes ütemben, frissen, tehermentes. yammiii
Szóval amikor feldolgozott ételeket eszünk, étkezésünkkel számos különböző dobókockát és társait viszünk a szervezetünkben, ami próbál hasznossá válni, de rendszernek nem kell, ezért szépen leül és elkezd duzzogni, míg végül ártani nem kezd a működésünkben. Például a sok kis dobókocka salak formájában beborítja a testünket és elkezdi hátráltatni a helyes működést... hogy? Mondok egy nagyon érzékeny példát... a megkeményedett és megkocsonyásodott salakanyag a kötőszövetekben, izületekben és csigolyák között lerakódik, amit például a kötőszövetekben csúnya, visszataszító és minden nő (és egyre több férfi) rémálma formájában látható, ami nem más mint a narancsbőr. Szóval nem kell ahhoz nagy darabnak lenni, hogy az embernek narancsbőrös legyen a popsija. Igen, az ott nem krémmel tűntethető el, hanem olyan étrenddel ami kitisztítja a salakanyagot a szervezetből... és persze sporttal. Az mindenben segít :)
Amikor felhevítünk egy ételt, sok kis dobókocka keletkezik, amit szépen beviszünk a körforgásba, felhasználatlanul keringenek, majd megtelepednek a rendszer valamely részén. A felhevített ételek salakanyagai a vérkeringéssel eljutnak a sejtekhez, majd ott befejezik útjukat, tömítést okozva ezzel a rendszerben. Ez mindenféle anyagcserezavart okoz, mivel nem működnek a dolgok rendesen, és elhízás, emésztési zavarok, kiválasztószervi problémák és még sorolhatnám mi alakul ki... ki gondolta volna.....
Ezek után nyilván egyértelmű, hogy az az étkezés a legmegfelelőbb, ami során a legkevesebb dobókockát viszünk be a szervezetünkbe. És igen, erre a legtökéletesebb a nyers étkezés. Egyrészt mert a drága anyatermészet mindent megteremtett nekünk arra, hogy teljes életet éljünk... boldogan. Így a természetben megtalált ételek minket szolgálnak a természetes formájukban, nincs szükség feldolgozásra. De ezt most hagyjuk el, mert más társadalomban élünk már, szóval ahhoz kell alkalmazkodni és a legjobbat kihozni belőle. A nyers étkezés során el nem pusztított, ezáltal a szervezetünkbe vitt enzimek oxigénnel és vízzel látják el szervezetünknek, biztosítva ezáltal a folyamatos körforgást és sejtmegújító tevékenységet. Ez azért fontos, mert a szervezetünk folyamatosan újul.. bőrünk, hajunk, csontozatunk, még az ízlelőbimbónk is. Természetesen minden a maga ritmusában. Ha nem visszük be a szervezetünkbe a sejt megújításához szükséges enzimeket, akkor azok nem tudnak megfelelően újulgatni, és megáll ez a rendszer. Az egész test egy csodálatosan finoman hangolt műszer. Mindent pontosan végez, minden ki van benne találva, így a harmonikus működés eléréséhez semmiképpen nem helyes megoldás dobókockákkal eltorlaszolni a körforgás kapuit, amivel csak hátráltatjuk ezt a finom mechanizmust, ahelyett, hogy támogatnánk azt. És hogy nem lesz e hiányunk ha csak nyers zöldséget és gyümölcsöt eszünk? Határozottan nem... a természetben talált élelmiszerek bőven tartalmaznak megfelelő mennyiségű vitamint, rostot, teljes értékű tápanyagok, ásványi anyagot, enzimeket, vizet, fehérjét. Sőt a fehérje bevitel a zöldségek által sokkal optimálisabb hiszen könnyebben és gyorsabban használjuk fel mint a hús által. Csak elő kell kapni egy táblázatot és lehet látni mennyi hasznos dolog található egy-egy nyers ételben, és máris tudatosan felépíthetjük a nekünk megfelelő étrendet. Én tudom, hogy a világban senkinek nincs ideje és pénze ezzel foglalkozni, de talán valamilyen módon keríteni kéne rá, mert a rendszer itt használ ki mindent. Mindenkinek arra van ideje, amire kerít, ami számára fontos. Amíg nem vagyunk tisztában azzal mi zajlik le bennünk és körülöttünk, addig úgy rángatnak minket, ahogy akarnak, mert ahogy már említettem, a tudatlanság okozta kiszolgáltatottság elképesztő hatalom. A felelősség áthárítása pedig a legegyszerűbb dolog... Akinek nincs ideje foglalkozni a testével és lelkével, hogy ő ki, mi és milyen folyamatok zajlanak le benne, addig lehet felső vezető egy multinál, ugyanúgy át van b..szva és tudatlan magával kapcsolatban mint az aki iskolázatlan, munkanélküli és csak halad az árral és valóvilágot néz. Nincs különbség a drága barilla spagetti szósz és a budget spagetti szósz között... semmi. Sem a versace 150ezres táskája és a kínai 1000 forintos táskája között. A különbség ott kezdődik, amikor megfordítod és veszed a fáradtságot, hogy megnézd jó e ez neked, vagy haszontalan...
Na már most, hogy átrágtam röviden és tömören ezt a témát, holnaptól el is kezdem ezt az életformát. Nagyon nagy izgalommal állok elébe. Olyan jó lesz nemet mondani erre-arra, magyarázkodni az embereknek akik teljesen hülyének néznek majd... haha :D alig várom!
Függő vagy, te is, én is, anyukánk is apukánk is, testvérünk és szerelmünk is. Orvosunk, pszichológusunk, diétás nővérünk, tanárunk, páciensünk, üzletfelünk, főnökünk, szomszédunk, a sportoló akire felnézünk.. egyszóval mindenki . Olyan függőségünk van, amiről nem is tudjuk hogy az. Sejtjük, de ha ennyire veszélyes lenne biztos nem köszönne vissza mindenhonnan... Bár merre nézünk, bármit veszünk, bárhol vagyunk ezt esszük, ezt látjuk, ez vesz minket körül. Bele sem gondolunk, hogy nap mint nap fogyasztjuk, többször is egy nap, behatol a vérünkbe, felszívódik a szervezetünkben, stimulálja az agyunkat, boldogság érzetet produkál és szépen fokozatosan gyilkolja meg a testünket sok-sok év alatt, úgy, hogy észre sem vesszük közben, hogy minden ennek köszönhető. Elfogadjuk az állapotunkat és azzal élünk tovább,gyógyszerrel szintre hozzuk magunkat, hogy utána továbbra is élhessünk ennek a drognak a mámorító hatásával.
Ma a cukorról szeretnék pár mondatot ejteni.
Az előző posztban már elkezdtem feszegetni ezt a témát, hogy lényegében egy cukorfüggés nem rosszabb egy betiltott drogg függésétől, két dologban különbözik: 1. A betiltott drog gyorsan tesz tönkre, nagyon hamar megy végbe a látványos leépülés, de mindezzel tisztában vagy, és tudod hogy az élmény miatt nem tudsz lemondani róla, míg a cukor esetében évtizedek alatt keseríti meg az életed ez a teljesen haszontalan étel, elérve azt, hogy soha ne érezd magad jól a bőrödben mind külsőleg mind egészségileg. És ezelőtt a tény előtt értetlenkedve állsz, orvosról orvosra jársz és az egész életed (nem pár év, még ki nem csinálod magad teljesen a droggal, vagy leszoksz), minden éved egészen halálodig ezzel a megkeseredéssel együtt éled. 2. A drog olyan örömérzést okoz, amit tudjuk, hogy az adott szer bevételével érjük el. A cukor esetében totál tudatlanok vagyunk és naivak. Nem tudjuk, hogy azért jöttünk izgalomba a friss pékáru illatától, mert teljesen rászokott a szervezetünk és éppen kívánkozik a napi adagra. Hidd el, hogy nem éhségérzetről van akkor szó, fogadjunk hogy ekkora vággyal nem kívánnál meg egy reggeli zöldségturmixot... nyilván nem, mert arra nem tudunk rászokni és nem jelentkezik elvonási tünet.
Itt most nem arról beszélek, hogy soha semmilyen cukrot nem lehet enni. Az alkohol erre tökéletes példa, mértékkel, bizonyos helyzetekben egy minőségi ital nagyon kellemes. Egy különleges vacsora után nem kell minden esetben lemondani egy speciális finom desszertről, de ha minden nap iszol, akkor alkoholista vagy, ha minden nap péksüteményeket és édességeket eszel akkor pedig cukorfüggő. A fő probléma az, hogy míg az alkohol nélküli termékekből megfelelően nagy a választék, addig cukor nélküli termékekből aligha találunk valamit.
Elsősorban a finomított élelmiszerekről fogok beszélni, vagyis a cukorról és a finom lisztes és társai ételekről. Nem kell leírnom már gondolom, hogy a szervezet hogyan bontja le a gyorsan felszívódó szénhidrátot a szervezetben, arra itt a link Inkább most azt szeretném kifejteni hogyan is stimulálja agyunkat a cukor, miért is olyan nehéz neki ellenállni. Hát lássuk:
A cukorfüggés egy összetett dolog. Kezdjük a cukorfüggőség kulcsával, az endorfinnal. A magas vércukorszint endorfin termelésre serkenti az agyat. Az endorfin pedig a boldogságért, hangulatfokozásért felelős hormon. Ha sok gyors CH-t eszünk, az a legkisebb munka nélkül átalakul cukorrá a vérünkben, a vércukorszintünk megugrik ugyebár, így az agyunk gőzerővel elkezdi termelni az endorfint. És amint az inzulin lenyomta a cukrunkat, úgy érezzük hát ez baromi jó volt, kell még. Ezért zabálunk csokit fagyival, amikor mély depresszióba esünk mert a NagyŐnek volt egy Másik NagyŐje. Szomorúak vagyunk, ez rendellenes állapot, ezért kell valahonnan boldogságot bevinni a szervezetbe, az agy pedig tudja h csocsira jön az endorfin. Szóval lényegében kémiai úton hozza létre a cukor a jó kedélyállapotot. Egy idő után, ahogy minden a világban, elfárad, az endorfintermelő részleg nem képes annyit termelni, ezért mi depressziósak, rossz kedvűek leszünk. Azt érezzük egy dolog segít, a csoki-péksüti-pizza-éstársai, de már nem kapjuk meg azt a boldogságot, mint régen a normális adaggal, ezért emeljük az adagot. Emellett az agy hozzászokik, hogy a magas vércukorszinthez és az endorfintermelést attól teszi függővé, így ha nem kap elég cukrot, nem termel endorfint, így mi lehangoltak, kedvtelenek,idegesek, nyomottak leszünk. Hm... tisztára úgy hangzik mintha felszívnál egy csíkot a buli előtt, hogy jól érezd magad, mert máshogy nem megy, aztán egy év múlva már nem egyet, hanem hármat szívsz fel. A probléma az ezekkel a drogokkal az, hogy ez nem pszichés hanem kémiai boldogság, szóval cukorral ugyanazt műveljük mint az alkohollal, kokainnal, heroinnal és társaival.
Szóval ha alacsony a vércukorszintet, éhségként éljük meg azt, és sóvárogunk valamilyen édesség vagy finomított élelmiszer után. Az agyunk pontosan jól tudja, hogy ezekkel gyorsan növelhető a cukorszint a normálisra, csak hogy igazából a cél a magas vércukorszint, hiszen akkor pörög az endorfintermelés, ezért nem bírunk leállni egy kocka csoki után, tömjük magunkba a "jót". Itt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az evolúció során az emberi szervezet mindössze egy hormont teremtett meg arra, hogy a vércukorszintet csökkentse, hiszen az természetből fakadóan nem magas,normális esetben semmi nem ugrasztja meg ennyire. Ez a hormon pedig az inzulin. Ellenben számos hormont találhatunk arra, hogyan növelje azt. Így alacsony vércukorszint esetén a testünknek van válasza azonnal, nem szükséges külsőleg beadni azt. Ilyen hormonok például a növekedési hormonok, a pajzsmirigy és a hasnyálmirigy által termelt hormonok, az adrenalin és a kortizol, ami stresszhelyzet és sport hatására fokozottan termelődik, természetes módon emelve meg a vércukorszintünken, nem ugrasztva azt, így természetes módon termelődik az endorfin is. Így leszünk boldogok a sporttól, és így válhatunk sport függővé is... Pl egy extrémsport függő, adrenalin függő, folyamatos izgalmi állapota miatt sok adrenalint termel, megemeli a vércukrot és az agy elkezd endorfint termelni, majd a boldogság érzetet ahhoz kapcsolja, és keresi az olyan helyzeteket amikor megint ilyen magas endorfint érhet el. Na de az adrenalin egy bámulatos hormon, erről majd talán egyszer részletesebben.
Visszatérve a cukorhoz, ha most nem a finomított élelmiszert nézzük hanem ténylegesen a cukrot, vagyis a szacharózt, akkor a másik függőségi probléma az íz. Ha sok cukros ételt fogyasztunk, értelemszerűen az ízlelőbimbóink azt szokják meg és az után sóvárognak, de ez minden sós, csípős, savanyú és keserű ízzel is így van. Minél többet fogyasztunk belőle, annál jobban szokják meg az ízlelőbimbóink, és annál erősebb íz kell ahhoz, hogy "elég édes, sós, csípős, savanyú, keserű" legyen. Ez gondolom mindenki számára ismerős.
De nem csak az endorfinnal babrál ki a cukor az agyunkban, elsősorban nem amiatt tömjük magunkba fékezhetetlen vággyal az ételt. Van egy másik hormon, amiről szeretnék pár szót ejteni, ez nem más mint a leptin. Ő azért dolgozik, hogy eljutassa az agyba azt a rémesen fontos információt, hogy mi bizony tele vagyunk. Ezt a hormont az agy receptorai felveszik és, mi már nem érezzük éhesnek többé magunkat. Szóval mikor eleget ettünk, a zsírsejtek elkezdik termelni a leptint, ami eljut az agyba és nem kívánjuk tovább az ételt. De mi úgy zabáljuk a cukros dolgokat, chipset és társait, az ízfokozó ételekről nem is beszélve, hogy bár lehet tele vagyunk, nem bírunk neki ellenállni és még még még érezni akarjuk azt az ízt. A testünk ezerrel termeli a leptint, amire meglepő módon agyunk egy idő után rezisztens lesz. Ez a leptin rezisztencia az elhízás nagy ludasa, mivel ha agyunk nem kapja meg azt infot, hogy köszi! minden sejtet elláttunk energiával, akkor elkezd raktározni, félve, hogy nem lesz elég energia az életben maradáshoz. Lelassítja az anyagcserét, és minél több energiát raktároz el, amiket a zsír szöveteibe tesz. Szóval ez egy elég súlyos probléma, leptinrezisztencia esetén az agyunk továbbra is úgy érzékeli, hogy éhezünk, pedig már elég táplálékot vittünk be.
Itt még mindig nincs vége annak, mit művel a cukor az agyunkkal. Meg kell említeni a dopamint is, ami a jutalom hormon. Elégedettséget produkál. A cukor pontosan ugyanúgy (bár nem olyan mértékben) emeli meg a dopamin szintet, mint az alkohol, niktoin, vagy akár a heroin, ezért folyton a csúcsra vágysz vissza. Szóval a cukor dopaminkibocsátást serkentő hatása van, ami például zöldségeknél nincs, ezért nem tör rád hatalmas vágy egy szár zeller megevésére. De itt egy aranyos rövid videó mit csinál a cukor a fejedben a dopaminnal.
Na már most a fő probléma ezzel az egész cukorfüggőséggel, hogy rohadtul nem könnyű leszokni. És itt most nem a saját akaratunkról van szó, mert a gyenge nem bírja megállni a sütit, az erősebb megbírja. Nem ez... Hanem, hogy bármerre mész, bármit veszel, bárhol jársz és bármerre nézel mindenhol mindenben mindig van cukor. És itt most nem is arról beszélek, hogy míg egy átlagos boltban a legnagyobb részt az édességes, sós rágcsák, kész sütemények és pékáruk teszik ki (bár már önmagában ez is brutális), hanem ha akarsz venni egy sima csomag sonkát... tuti, hogy van benne cukor. csirkemellett? Biztos, hogy cukrozott.. gyümölcslé? pfff... tömve van cukorral. Szendvics? fehér kenyér, vagy színezett barna kenyér között, ami pontosan egyenlő a cukorral. Műzli? Alig kapsz olyat ami nincs megcukrozva, vagy cukrozott aszalt gyümölccsel tele. Vennél egy konzerv halat? vagy paradicsompürét? hát nézd szépen meg a hátulját. Mirelit akármit? Még a halrudacskában is cukor van gyerekek!!... cukor cukor cukor. Elmész egy étterembe és minden finomított élelmiszerekkel készül. Hol ehetünk? Mit ehetünk? Honnan? Hát... jó kérdés. Főzni kell, mert más megoldás nincs. Elkészíteni az alternatív desszerteket, minden ételt nyers alapanyagokból, és akkor kizárható az életünkből az egyszerű cukor. Amúgy meg kizárt, hogy nélkül éljünk. Nyilvánvalóan van különbség cukor fogyasztás és cukorfogyasztás között. Állítólag 10-15g napi bevitel (egyszerű cukor) semmilyen káros hatással nem jár. Csak hogy éreztessem azt a 10-15 grammot, vegyünk példának egy üdítőt... direkt nem a kólával jövök. Mondhatnám, hogy azt említésre sem méltatom (gyűlölöm tiszta szívemből) de ugyanígy vagyok a fantával, schweps-szel, és a 100%-os narancslével is. De most a bio céklalevet szeretném megemlíteni, ami literes kiszerelésben hirdeti az egészséget. Fél literben 40g cukor található... 40 gramm!!!!!!! Ami egy matematikus segítségével, abszolút hiteles számértéke adva 80g abban a szerencsétlen literes üvegben, ami lazán kivégezhető egy nap alatt!! Komolyan mérd ki azt a 80 grammot, és nézd meg mit iszol meg az egészség nevében. Felháborító!
Az AHA szerint a maximum megengedett cukorbevitel naponta a férfiak esetében 37,5 g, míg a nők esetében 25g. Ehhez képest egy átlagos ember, aki mondjuk nem vedel üdítőt, tejeskávét cukorral és péksütit egész nap, csak úgy mérsékelten fogyasztja ezeket, háromszor annyi cukrot visz be a szervezetébe mint ami még elfogadható lenne. Nagyon sok.
Szeretnék valami leszögezni itt, nem csak az elhízásról van szó. Nyilvánvalóan az a leglátványosabb eredménye, és láthatjuk mennyien szenvednek benne, de számos más szövődménye is van a cukorfüggésnek. A II típusú cukorbetegség egyértelműen az elfogyasztott gyors szénhidrát következménye, amiből nem lehet meggyógyulni, bár nagyon egészséges táplálkozással a tünetek drasztikusan csökkenthetőek. De emellett még számos következménnyel számolnunk kell, ha nem tudunk lemondani a nasiról: fogszuvasodás, gyomorsav, szív és érrendszeri megbetegedések, csontok károsodása, feldolgozásához vitamint vesz el a szervezettől, cukor jelenlétében a C vitamin nem tud hasznosulni, elvonja a B1 vitamint, ami az úgynevezett agyserkentő vitamin, táplálja a rákos sejteket, máj károsító hatású, a folyamatos cukorszint változás miatt adrenalint termel a szervezet, amitől ingerlékenyek, fokozottan aktívak lehetünk (hiperaktív, cukorfüggő gyerekeknél lehet csak csökkenteni kéne a cukrot nem pedig pszichológushoz rángatni), tipikus elvonási tüneteket produkál: rossz közérzet, hangulat ingadozás, idegesség, ingerlékenység, stressz, izzadás, "szer" utáni vágy, és ez a felsorolás a végtelenbe tart. Minden népbetegségben szerepet játszik.
Erről rengeteget lehet olvasni, rengeteg a kutatás, egyértelmű kapcsolat a betegségek között, és ténylegesen megkérdőjelezhetetlen kapcsolat az elhízás között, mégis minden polcon, minden ételben, minden boltban, minden termékben ott van. Nem lehet egyik napról a másikra betiltani, hiszen akkor a boltok konkrétan kiürülnének. Nem tudnánk mit vásárolni, mit enni, hiszen mindenben ott van. Akkor most ezt kéne kinyilvánítani normálisnak és ezek a betegségek mint természetesek?
Vagy inkább küzdjünk ellene és ne fogadjuk el?
Én nem nem fogom, mert csak hátránya van. Nincs előnye... semmi. Minek éljek valamivel ami haszontalan és csak árt nekem...
Az előző posztban végig rágtam, hogy mit érdemes enni reggelire és miért. Gondolkoztam azon, hátha érdemes-e ezt megcsinálni a többi étkezéssel is, de úgy döntöttem nem kell, mert ha valaki megértette miért és hogyan kell étkezni reggelire, akkor tudnia fogja a többit is.
Inkább ma azt vizsgálnám meg, hogy mi és miért lassú- illetve gyors felszívódású szénhidrát, és ha IR-es vagy, miket kellene a hűtőtben és a konyhaszekrényeben tartanod. Azt már gondolom nem kell bemutatnom, hogy miért nem jó, ha gyors felszívódású szénhidrátot eszel, de azért gyorsan átrágom, ha véletlen valaki csak ezt a posztot olvasná. Szóval, ha gyors CH-t eszel, akkor a véredbe hirtelen nagyon sok cukor kerül, amit a szervezeted próbál eljuttatni a célsejtekhez az inzulin segítségével. Így a hasnyálmirigy elkezd elképesztő mennyiségű inzulint termelni, hogy azt a sok cukrot felhasználhatóvá tegye. Egy ideig a kimerült energiaraktáraid befogadják, mert szükségük van rá, de ők nem ebből "építkeznek" így a fel nem használt cukrot a zsírsejtek tárt karokkal várják, amiknek viszont tökéletes hízlaló alap, ettől gyarapodnak, elraktározzák. Miután a cukor a véredből a sejtekhez került hirtelen, a vércukorszinted lezuhan, amit a tested éhségérzettel kommunikál, így gyorsan bekapsz valamit, ami 99%-ban gyors CH, így az inzulinszinted megugrik, próbálja eljuttatni a célsejtekbe a cukrot, ami nagyrészt végül a zsírsejtekben landol, a vércukorszinted leesik, és úgy érzed éhes vagy, úgyhogy gyorsan bekapsz valamit megint... stb stb. Never ending story...
Na de nem is ez most a lényeg, hanem lássuk mi gyors és lassú, miből tudjuk ezt megállapítani és hogy marad a legkönnyebben a fejünkbe, hogy mit is ehetünk.
Glikémiás index: ez egy olyan számérték, ami az ételeket sorolja be 0-100-ig terjedő skálán a vércukorszintre gyakorolt hatásuk alapján. A Glikémiás index (GI) megmutatja, hogy az adott élelmiszer milyen gyorsan szívódik fel a vérben, de hozzá kell tenni, hogy arról nem ad információt mennyi szénhidrátot tartalmaz az étel. Erről később, mert ez egy alapvető hiányossága a GI értéknek. Minél alacsonyabb ez a számérték, annál lassabban szívódik fel az adott dolog. Minél lassabban szívódik fel, annál kevesebb inzulint kell leválasztania a hasnyálmirigynek, hogy a glükóz a célsejtekbe jusson, így ez egy normális értéken marad, annyin amire a májnak és az energiatárolóknak szüksége van, így nem eteti a zsírsejteket.
Az elfogyasztott ételben a szénhidrát "mérete" is szerepet játszik a felszívódás szempontjából. Minél finomabbra van őrülve, pürésítve, főzve, stb annál magasabb lesz a GI értéke. Szóval semmiképp ne főzzük szét az ételeket, mert úgy a leggyorsabb a felszívódó képessége. Ellenben minél magasabb a rosttartalma egy ételnek, annál kevésbé szívódik fel gyorsan, fehérjével fogyasztva szintén csökken a felszívódás ideje, ahogy zsírral is. A zsírral az a probléma, hogy ha mondjuk bő zsírban sült sültkrumplit eszünk, attól még, hogy zsírban volt kisütve nem lesz lassú CH, sőt!!! A krumpli alapjáraton tiltólistás, ezen felül még fel van dolgozva (megsütve), és zsírban, így biztos a gyors vércukorszint növekedés. Szóval mint látható számos tényező befolyásolja a GI értékét, ezért fordulható elő az is, hogy bár egy élelmiszer szénhidrát tartalma elég magas, mégis nagyon lassan szívódik fel. Itt még mindenképp hozzá kell tennem, hogy nem minden magas GI értékű étel egyenlő az ördöggel.Nem elég csak a GI-t nézni. Ezen felül számos esetben szükséges a gyorsfelszívódású szénhidrát fogyasztása, de csak akkor ha sportolsz!!! Edzés után, mikor az energiaraktárak teljesen ki vannak merülve, egy megmérettetés előtt, amikor minél inkább fel kell tölteni az izmainkat erővel, akkor kifejezetten gyorsan kell pótolni a hiányt, így gyors felszívódású szénhidrátot kell enni. De ez nem jelenti azt, hogy ekkor jön a pizza, és a sajtosrúd... nem sajnos nem. Bővel találunk vitaminokban, és értékes tápanyagokban gazdag, gyorsan felszívódó szénhidrátot, amit ebben az esetben fogyasztani kell.
Régen mikor úsztam versenyszerűen, az edzőm verseny előtt közvetlenül megettetett velem néhány szem szőlőcukrot, lövésem sem volt miért, de oké...ettem. A szőlőcukor, az úgynevezettt glükóz, ami a vérben is van. Emésztést egyáltalán nem igényel, így azonnali inzulinreakciót vált ki, ami megfelelő mennyiségben azonnal a célsejtekhez kerül. Így a versenyszám előtt pár szem szőlőcukor energiát ad az izmaidnak. Ezek alapján a szőlőcukor, vagyis a glükóz GI értéke 100, ehhez képest nézünk minden egyéb élelmiszert.
Egy étel magas GI-vel rendelkezik, ha skálán 60-100 között van. Közepes GI 40-59, illetve alacsony a 40 alatti érték. Értelemszerűen lehetőleg a 40 alattiakból csemegézzünk.
Na, de ne istenítsük ennyire a glikémiás indexet, mert a helyzet nem ennyire egyszerű. Inzulinrezisztencia és cukorbetegség esetén nem csak azt kell néznünk, hogy az adott étel mennyire emeli meg a vércukorszintet, mivel lehet lassan szívódik fel, de ugyanakkor erős inzulinreakciót kíván maga után. Szóval lehetünk boldogok, hogy az adott étel GI-je alacsony, és nem emelte meg a vércukorszintet, de mindezt magas inzulintermelődés által érte el. Szóval az az ideális étel, aminek GI-je önmagában alacsony, nem pedig azért, mert sok inzulin kiválasztást indukál.
Szóval minden esetben vizsgálnunk kéne a glikémiás terhelést is, nem csak az indexet. Hogy néhány példával éljek: A tej GI-je alacsony, mégis úgymond tiltott egy IR-esnek, miért? Mert GI-je 30, de nagyon erősen fokozza az inzulintermelést, így az inzulin értéke 90 körül mozog. Nagyon magas. És itt hozzá is kell tennem azt, fogyokúra szempontjából nagyon előnytelen, ha egy étel glikémiás terhelése (GL) magas, képtelenség úgy lefogyni. A joghurt glikémiás indexe kedvező, de a terhelést tekintve elképesztően magas. Ugyanis itt jön a képbe, hogy a GI nem méri a szénhidrát tartalmat, egységesen 50g szénhidrát esetén sorolja be, de lássuk be, olyan zöldségeknél és gyümölcsöknél, aminek nagyon magas víztartalma van, elég nehéz 50g szénhidrátot belepaszírozni, sokat kell megenni belőle, hogy az adott magas GI-t kapjuk, ami káros lehet számunkra. Míg egy meg kell enni 5-6 kiadós répát ahhoz, hogy 50g szénhidrátot vigyünk be, addig egy szelet kenyérrel már 50g szénhidrátnálá tartunk...Így szükséges kicsit részletesebben vizsgálni a dolgot, a szénhidrátot beleszámítva. Lényegében a GL egy pontosabb meghatározása annak, hogy az adott élelmiszer milyen inzulinreakciót vált ki a szereveztünkben. Így én azt tanácsolom, hogy a GL alapján étkezzünk. Ez a rendszer nem csak azt vizsgálja, hogy az adott élelmiszerben milyen típusú szénhidrát található, hanem azt a mennyiséget is, amit egy adaggal elfogyasztunk. Így azok az ételek, amik tiltólistán vannak magas GI miatt, máris az ajánlott kategóriába esnek, mint az édesburgonya, sárgarépa, zabpehely, basmati rizs, görögdinnye és még sorolhatnám.
GL számítás: GI/100 x (CH (g) - Rost(g) ) Igen, kicsit macerásnak tűnik, de szerencsére erre is egyre több a táblázat, de még nem találtam meg az igazit, szóval lehet alkotok egyet :)... Arányok: GL>20 - magas, 10<GL<20 - közepes, GL<10 - alacsony
PL.: Egy dinnye GI-je 72, ami magas ugyebár. Egy 120 g-mos szelet 6g szénhidrátot tarlmaz, így a GL-je 4 lesz, ami abszolút ideális. Ezért jó az étrendben a gyümölcs, még akkoris, ha sok esetben gyors ch-nak számít.
Ide majd beszúrok egy táblázatot, amit én készítek el a GL értékekről, de az nem két perc és már órák óta ülök a gép előtt.
Nem újdonság, hogy miket érdemes enni, azt hiszem ezt talán mindenki tudja is. De nagyon fontos, hogy tisztába legyél azzal, hogy amit megeszel hogyan hat a szervezetedre. Így nem fogsz értetlenül állni, hogy miért nem sikerül lefogyni, miért nem tűnnek el a tünetek, hisze XY ezt a diátát követte és neki bevállt... Egy két nasi falat a hűtőt nyitogatva is hatalmasat ugraszt a napi energia bevitelen, szóval tudni kell, hogy mi miért történik benned, és már minden könnyedén és gördülékenyen halad a cél felé.
Ma üres volt a hűtőm, egy szem répa, egyetlen egy szelet sajt és egy fél doboz gomba volt benne. Ennnyiiiiii. De nem estem pánikba, hogy nincs mit ennem. Sikerült összehoznom ezt a finomságot, ami tényleg baromi jól sikerült:
Hozzávalók:
répa
gomba
teljeskiörlésű gabonapehely
egy szelet sajt
valamilyen mag amit otthon találsz (nekem kesudió volt)
szójaszósz
só,bors,olivaolaj
Elkészítés:
Répát, gombát meghámozod, répát felrakod párolni egy kicsit, hogy megpuhuljon (5 perc), nehogy szétfőzd!!! A gombát egy teflonos tálban olivaolajjal, sóval és borssal kicsit megpirítod, hozzáadod a répát és öntesz rá szójaszószt. Kicsit hagyod h összeálljanak az ízek, majd mindent bele egy tálba: gabonapehely, répa,gomba,sajt,magvak. Ezt leöntöd olivaolajjal és kééész :)
