Nem kell ahhoz inzulinrezisztensnek lenned, hogy megfelelően étkezz. Ezt az életformát kéne mindenkinek betartania, és nem lenne ennyi cukorbetegség, rák, szívroham, agyvérzés, vese-máj elégtelenség, és még sorohatnám.

Abszolút alapja ennek az életformának, hogy teljes mértékben tisztában vagy azzal, hogy amit beviszel a szervezetedbe, milyen hatással van rád. Ha megérted azt, hogy miért rossz, ha benyomsz egy kakaós csigát cukros tejeskávéval reggelire (még akkor is, ha Norbi szerint ezt dél előtt szabad... ami baromság ), és tudod mi játszódik le a szervezetedben, egy idő után hidd el, nem fog kelleni. Nem azért mert ezt mondják a dietetikusok, életmód művészek, edzők, stb, hanem mert TE érteni fogod miért nem szabad, és MAGADTÓL döntesz úgy, hogy nem eszed/iszod azt meg, nem pedig más mondja meg mit kell betartanod ahhoz, hogy egészséges és szép legyél.

Kezdem a reggellel, ami a legfontosabb az étkezés szempontjából. Mindent igyekszem összeszedni, hogy miért és mit kell tenni ahhoz, hogy ne szenvedve étkezz reggel, de mégis finomat.
Először is lássuk miért olyan kegyetlen cukros, gyors ch-s dolgokat enni reggelire...
Azt mondják sokan, hogy nyugodtan együnk gyors felszívódású szénhidrátot reggelire, hiszen akkor bőven van időnk megemészteni (baromság, mert pont az a baj, hogy túl gyorsan szívódik fel) és sokkal hasznosabban tudjuk használni, mivel a reggeli órákban fel kell töltenünk az energiaraktárainkat minél gyorsabban. Hát utána jártam ennek a dolognak... A gyors energiapótlás mondjuk alvás után elsőre logikusnak tűnik, mivel aludtunk, minél hamarabb fel kell töltenünk a glikogénraktárainkat ( ami a vérből felvett cukorból töltünk fel az izulin segítségevel, lásd: Inzulinrezisztenica alapok ) csak a probléma ezzel az, hogy egy alvás során messze nem ürülnek ki ezek a raktárak annyira, hogy minél hamarabb fel kelljen őket tölteni valamilyen gyorsan felszívódó energiaforrással. Illetve, mint ahogy már egy előző posztban említettem, reggel és este jóval érzékenyebbek vagyunk az inzulinra (főként reggel), így semmiképpen nem ajánlatos megbombázni olyan étellel és itallal, ami szükségszerűen hatalmasat ugraszt az inzulinszinten. Ez a természetes reggeli inzulinérzékenység azt jelenti, hogy nagyobb mennyiségű inzulinra van szükségünk ahhoz, hogy a glükózt ( szőlőcukor a vérben), a vérből a célsejtekhez juttassa, izmaikba, májba, zsírba.  Szóval ha az amúgyis fokozott mennyiségű inzulintermelést még valami cukros-lisztes-tejes dologgal megbombázzuk, képzelheted mennyire kell küzdenie a szervezetnek, hogy mégtöbb inzulint termeljen.
Szóval lássuk hogyan működik ez a mindennapokban. Két általános eset van a reggeli étkezést illetőleg, és van a harmadik, a helyes, amit sajnos nagyon kevesen csinálnak.

Első eset:

Felkelsz reggel, nem ittál és ettél semmit 8 órája. Idáig ez teljesen természetes. Kibattyogsz a konyhába és megcsinálod a cukros tejeskávéd, amit szépen elszürcsölgetsz, majd elkészülsz munkába és legközelebb ebédelsz, vagy mégrosszabb, délután egy szendvicset eszel és este bekajálsz.  Hogy ez miért rossz? Biztos vagyok benne, hogy már kezd összeállni a kép, de azért még átrágjuk... A szervezeted alvás közben minimál üzemmódban van, amikor felkelsz szükséged van valamilyen energiforrásra. A tejjel és a cukorral adsz azért egy fájdalmas ébresztő pofont az energiaraktáraidnak, amitől üzemképesek lesznek, de nem töltődnek fel abszolút. Ellenben azért az inzulint megugrasztja. Így továbbra is elég alacsony hatásfokkal működik tovább minden, levert vagy, fáradékony, semmi nem adja meg a kezdő löketet, aminek nem kell nagynak lennie, hanem csak valamilyen hasznosítható energiforrásnak, ami üzembei helyezi az energiaraktáraid, hogy egész nap testben és elmében abszolút toppon legyél. Napközben két telefon között eltolsz egy gyors ch-s szendvicset, majd hazaérsz és konkrétan éhezel. Hogy miért? Mert addigra már annyira kiürült az energiaraktár, olyan alacsonyan áll a vércukorszint, hogy úgy érzed, hogy egy disznót meg tudnál enni. Úgyhogy eljött az ideje a jólmegérdemelt étkezésnek, akkor, amikor a szervezeted ismét tök érzékeny az inzulinra. Megeszed a rántotthúst krumplipürével, és boldogan elvagy még 2-3 órát, aztán alszol. De a hasnyálmirigyed amúgy is több inzulint kell, hogy termeljen, hiszen egész nap talpon voltál, több inzulin kell a cukorfelvételhez, ezt még megbombázod valamilyen zsíros gyorsan felszívódó szénhidráttal, és az inzulintermelés fokozottan működik. A nagyobb igénybevétel miatt a hasnyálmirigy elfárad, beáll az inzulinrezisztencia, majd a cukorbetegség, ha ez a napi rutin. 

Második eset:

Felkelsz reggel, nem ittál és ettél semmit 8 órája. Idáig ez teljesen természetes. Kibattyogsz a konyhába és megcsinálod a cukros tejeskávéd, amit szépen elszürcsölgetsz, munkába menet betolsz egy péksüteményt, utána legközelebb este eszel. Jobb esetben délután ebédelsz normálisat, majd este kicsit eszel mert már nem leszel olyan éhes. Hogy miért rossz? Pontosan ugyanazért amiért az este kajálás, csak mééééég érzékenyebb a szervezet az inzulinra. Nincs szükséged arra a mennyiségű cukorra, pótolva a kimerült energiaraktárakat, mert ennyire nincsenek kimerülve, hogy vészesen, szuper gyorsan fel kelljen tölteni, cserébe a maradék nem felvett cukrot a zsírsejtek előszeretettel befogadják a vérből. És az inzulinérzékenység miatt, hogy leírjam mégegyszer, a hasnyálmirigyed amúgy is több inzulint kell, hogy termeljen, hiszen az "alvó" állapotból ébreszted fel az energiaraktáraid, több inzulin kell a cukorfelvételhez, ezt még megbombázod valamilyen zsíros gyorsan felszívódó szénhidráttal, és az inzulintermelés fokozottan működik. A nagyobb igénybevétel miatt a hasnyálmirigy elfárad, beáll az inzulinrezisztencia, majd a cukorbetegség, ha ez a napi rutin. 

Képzeljétek el, hogy minden egyes rohadt nap ezt játszátok el a szervezetetekkel!!!!!! Ha fájdalomként éreznéd, nem csinálnád, de nem érzed, úgyhogy nem is veszel róla tudomást. És itt még nem is említettem az IR-es és cukorbeteg embereket. Ez a folyamat mindenkinél úgyanúgy zajlik!!!!!

Harmadik eset:

Felkelsz reggel, megiszol minimum fél liter vizet (ez lenne az ideális). Fél órára rá megreggelizel, a reggelid valamilyen lassan felszívódó szénhidrát, illetve fehérje, mint zabkása, tojás (főként a fehérje), teljeskiörülésű kenyér, magvak, nyers zöldségek és még sorohatnám. Ha kávézol, és nem bírod meginni feketén, akkor valamilyen nem tehén tejjel készíted el. Mindnek számos elkészítési módja van, nem kell pánikolni, hogy unalmas.  Hogy mi történik? Természetes szinten marad az inzulin termelésed, ami bár reggel fokozottabb, de semmi nem ugrasztja meg a normálistól eltérően. Így az energiaraktáraid normálisan töltődnek fel, a lassú felszívódás miatt pedig nem hirtelen töltődik fel, de utána nem kap többet, hanem ahogy szívódik fel a szénhidrát, folyamatosan energiát biztosít a rakátraidnak, aminek a következménye, hogy egész nap energiával tele, tiszta elmével, nem fáradékonyan és stresszmentesen telik el az egész napod. 3 óránként eszel, hogy semmiképp ne törjön rád a farkaséhség, így az inzulinszinted normális szinten tartása érdekében valamilyen gyümölcsöt, joghurtot, zöldséget eszel tízórai gyanánt. Ebédre esetleg gyors ch-t fogyasztasz, de lehetőleg akkor is keveset. Az energiaszinted továbbra is egyenletes marad. Uzsonnázol, majd vacsorázol lehetőleg keveset és csak lassú ch-t. Lefekvés előtt 2-3 órával már nem eszel, de a tested továbbra is el tudja látni az energiarakátraid, mivel lassú ch-t ettél, de éjjel már a szervezetednek nem kell az emésztéssel bajlódnia, hanem pihenhet. Reggel felkelsz és kezdődik minden előről. Ez lenne az ideális... de sajnos nagyon kevesen élnek így. 

Szóval a lassú felszívódású szénhidrátnak köszönhetően az inzulinszintünk nem fog ugrálni, nem lesznek benne kimagaslóan magas és alacsony értékek, ennek köszönhetően nem törnek ránk farkaséhségi rohamok, evés után nem lesz kajakóma, és sokkal energikusabbak leszünk egész nap. 

Amennyiben inzulinrezisztencia áll fenn, a vércukorszintünk étkezés után 1-3 órával a normális alá csökken, fokozottabb módon, amit ha nem védünk ki, károsítja a szervezetünket, felborítja a hormonháztartást (érthetően főként nőknél). Inzulinrezisztens állapotban, amikor még nem következett be a cukorbetegség az inzulinszint folyamatosan magas. A fokozott inzulintermelésnek köszönhetően a petefészek és a mellékvese fokozott androgén hormon termelését váltja ki, illetve a májsejtekre gyakorolt hatása miatt megemeli a tesztoszteron szintet. Ezt a felborult anyagcsere folyamatot kell kivédeni, 3 óránkénti étkezéssel, így az inzulinszintet folymatosan normális szinten lehet tartani, következményképpen a vércukorszint sem ugrál. A 160g szénhidrátos diéta ezt szolgálja... így a felszívódó szénhidrát biztos kitart a következő étkezésig. 
Én egyenlőre nem csinálom a 160g-os diétát. Úgy vélem ha az ember tényleg pontosan tisztában van azzal ami benne lezajlik, nem szükséges minden gramm széndhidrátot mérlegre tenni.

Az én tüneteim napról napra múlnak, úgyhogy azt hiszem ez sikeres így is :)

Nézd, ahogy a képeken is látod, egy tejszínhabos csokis cukros tejeskávé nagyon finom, egy meleg friss péksütemény zseniális. De cserébe beteg leszel. A drog baromi jó dolog, minden pillanatát élvezed, de függővé és beteggé tesz, ezért nem csinálod. Ezek az ételek drogok. Igen, azzal, hogy ezt eszed, drogozol. Rászoktál a cukorra és nem tudsz tőle szabadulni, finom és képtelen vagy abbahagyni. Megbetegít, függővé tesz, mégis mindenki él vele. A te döntésed, hogy ellen tudsz-e állni a drogodnak, vagy nem.